Welcome to L.A.!
Eddig imádtad az Angyalok Városát? Majd’ meghaltál, hogy megcsókold a repülőtér betonját vagy, hogy a háromméteres betonkerítések tetején csüngve kifigyuszold a Beverly Hills-i nagyok felpumpált strandlabdáit? Hát, öreg, most aztán végképp mondj le ezekről az élvezetekről, mert keményen az arcodba vág a valóság: jónéhány film alapján – Szemtől szemben, Mulholland Falls és Tsai – ugyanis gyorsan tudatosulhat benned, hogy Los Angeles árnyai elég sűrűn előmerészkednek a pálmafák tövéből és rikoltozva kergetik végig a népeket az útpadkán rappelgető dealerek között.
Nosss, még mindig imádod L.A-t? Hát akkor imádd is, mert most a neontól és a kisebb-nagyobb csillagok fényétől villódzó, bár a mainál nem sokkal ártatlanabb ötvenes évekbe röppentyűzünk vissza. Míg mi vidáman masíroztunk a vörösre festett, cocialista jövőbe, a nagy víz túloldalán, a rothadó kapitalizmussal együtt halódók még vidámabban lubickoltak az élet apró örömeiben: dolláreső, fényűző partik, dögnagy verdák és aprócska gyilkosságok, meg miegymás - a napi program mindig változatos.
Bud White (Russel Crowe) egy kemény, nyers, tetterős, határozott zsaru, Ed Exley ( Guy Pearce ) pedig egy éles eszű, pedálgép mintarendőr – legalábbis ahogy első pillantásra gondolhatjuk róluk. Az állkapocszúzó Ökölgép és a szabályzatkukac Pengeagy azonban több közös vonást is mutat egymással: a legfontosabb például az, hogy mindketten belezúgnak a Hollywood-i dombvidék legdögösebb luxuslotyójába, Lynn Brackenbe (Oscart a kismamának, Kim Basingernek!) De stop! Míg idáig eljutunk, jó sok lapátfog és vércsepp hullik ám a puha szőnyegre!
Szóval, ha szép líraian szeretnénk kifejezni a helyzetet, az ötvenes ével Los Angelese olyan, mint egy csóró film rozzant díszlete. Szemből nézve a kopások és szakadások ellenére még csak-csak tartja magát, hátulról azonban látható, hogy igencsak rogyadozik a rothadó deszkázat. Ezen a vázon aztán csüngenek egy jópáran: itt van pölö egy szennylapfőszerkesztő (Danny De Vito), aki az összes hollywoodi mocskos ügyről már a zsaruk kiérése előtt címlapsztorit képes közölni, vagy itt van a sármos, inkább filmsztárnak, mint nyomozónak tűnő, a szenzációt kereső Jack Vincennes (már egy Oscar a zsebben: Kevin Spacey), aki jó hírneve érdekében szorosan együtt dolgozik a média imént említett kiválóságával. Feltűnik még egy rendőrfőnök, Dudley Smith (James " Babe " Cromwell), egy milliomos nagymenő (David Strathairn), jópár lenyalthajú, öltönyös gangsta és néhány kis- és nagyhal a nagyvárosi zavaros koszos vizéből.
Mindent egy kávéházi tömegmészárlás – a veszteséglistán ártatlan civilek és egy zsaru, Bud White társa – indít el. Aztán jön egy teljesen más témáról szóló kihallgatás, ahol Ed Exley gyűri néhány fekete srác agyát. Egyikük aztán véletlenül elejt néhány szót egy elrabolt nővel kapcsolatban – ezt aztán egy, önmagát teljesen ártatlannak valló szék bánja a leginkább. A váratlan elrablási információ hatására felbolydul a rendőrség, beindulnak a fogaskerekek, amelyek nem csupán a film szereplőit, de a nézőket is pépessé darálják. A Szigorúan bizalmas ugyanis ezek után olyan összetett és szerteágazó sztorival lep meg bennünket, hogy írástudó legyen a talpán, aki az események és a fentebb említett emberkék kavalkádját el tudja magyarázni a kíváncsi nagyérdeműnek.
Mivel inkább nem próbálkozom meg vele, gyorsan rátérhetünk a további infókra. Curtis Hanson, a rendező már egy párszor megizzasztott bennünket. Először mindenkit elriasztott a babysitterektől – A kéz, amely a bölcsőt ringatja –, majd ingyen reklámot csinált a raftingőrülteknek – Veszélyes vizeken. Most különösebben senkit sem akart túlságosan befolyásolni, mégis egy jó maréknyi Oscarra jelölték a filmjét. Mivel a Titanic mindenkit a víz alá nyomott, ebből sajna csak Kim és a forgatókönyvíró, Brian Helgeland és társírója, maga Hanson csípett el egy-egy szobrocskát. Sebaj, a Szigorúan bizalmas ennek ellenére briliáns egy filmecske, az utóbbi évek legjobb torokszorító, bűnügyi remeke.
Csak az a kár, hogy még csak egy villanásra sem tűnik fel benne a Beverly Hills-be hazajáró dumagép, Axel Foley!
(1999, VOX)
Az 1950-es évek korrupt, erkölcstelen Los Angelesében játszódó remek krimi rendezője, az azóta sajnos már elhunyt Curtis Hanson jónéhány remek filmet - A kéz, amely a bölcsőt ringatja, Veszélyes vizeken, 8 mérföld, Válság a Wall Streeten, Mavericks - Ahol a hullámok születnek - rendezett, ám kétségtelen, hogy ez, a két Oscarral is kitüntetett feszült zsarufilm a legjobb munkája - sőt, minden idők egyik legjobban sikerült detektívesdije! Ez persze a remek forgatókönyv és a kiváló szereplőgárda érdeme is, hiszen a kisebb-nagyobb nevek mind kiváló alakítást nyújtanak - legfőképp, az elpusztíthatatlan őserő Russell Crowe, akit ez a Los Angeles-i bűneset emelt be véglegesen a hollywoodi gladiátorarénába.
